yokoagency készítette ezt a képet.

Az legeleje könnyű.
A baleset hamar megvan és jó ideig nem is érted mi történt veled. De mi marad utána? Pontosabban ki marad utána?

Arra kell számítani, hogy a kórházból kilépve csap arcon a valóság. Addig mindenki segít, a kórterem úgy van kialakítva hogy minden simán menjen. Az ápolóknak köszönhetően sosem vagy egyedül, ha kérdésed van azonnal kapsz rá választ. De amint elhagyod a burkot, visszatérsz a megszokottba, rájössz mennyit változtál, mennyire "nem férsz bele" az addigi környezetbe. Sutának, kábának és hasztalannak fogod érezni magad. Ráadásul akkor térsz magadhoz hogy - hoppá, ezt is meg kellett volna tudnom!

Ez a történet azért is kerül ide írott formában, mert sajnos ilyenkor csak az érti min mész keresztül, aki már hasonlót elszenvedett. Ezért vagyok itt - leírni azokat a válaszokat, amiket én kaptam menet közben. Egy virtuális kezet nyújtva Neked. Mert egy szép napon tényleg minden jobb lesz, annak ellenére hogy most pocsék. Ne add fel! Ne engedj be még több rosszat oda, ahova már jutott elég.

Talán az első kint töltött napokban az a legfontosabb, hogy pihenj. Egyél, beszélj és aludj. Ha szükséged van segítségre, ne félj kérni. Remélhetőleg szerető közegben vagy, mindenki csak arra vár hogyan tegye könnyebbé a kezdeteket. Nézz filmeket, olvass ha tudsz. Vagy néha csak legyél. A tested hatalmas sokkon van túl, ne erőltess semmit. Türelem!

Nekem mindkét kezem használhatatlanná vált, mert a jobb vállam kiugrott és eltört, a bal mutatóujjam pedig nyílt törést szenvedett. Semmit sem értem el, de a mozdulatot a jobb kezemmel még csak el sem tudtam kezdeni. De bármit is éltél át, bármi is zavar, hidd el hogy vége lesz! 4-6 hét és nagyjából beforrnak a csontok. Ennyit kell kibírj, ezután már a közérzeted is évezredekkel jobb lesz! Most még nem biztos, hogy elhiszed ezt nekem, de 3 hónappal később itt vagyok és blogot írok. Még nincs vége, de már ember vagyok, emberszerű tulajdonságokkal és tettekkel.

És mi nagy túlélők vagyunk. Te meg én.

Sokat gondolkodtam, hogy átmenetileg hogyan zárjam le történetem utazós részét és hogyan vezessem át mindezt abba, hogy „Héj, vagány volt! Csak elütöttek és emiatt most itthon kell lábadoznom! De Ti ne hagyjátok ki!”

Úgy hogy úgy döntöttem egész egyszerűen ezt fogom tenni.

3 nagyszerű oldalt vettünk igénybe és hirtelen az „Új Zélandon nem találsz munkát, mert annyira szigorúak a vízum követelmények” átcsapott a tengernyi projekt és farm munka világába.
Figyelem! Nem arról van szó, hogy a túloldalt felbérelt asszisztensek várják, hogy írj és azonnal beosztanak. Hanem piszkosul meg kell dolgozz, hogy az amúgy is elfoglalt kis családi vállalkozók mikor leülnek este hullafáradtan a számítógépükhöz – éppen téged válasszanak.

De szerencse, hogy neked is hatalmas a választási lehetőséged! Ajánlott – bárhova is vessen az utad – 2-3 hónappal előre elkezdeni a szervezést. Mert nagyon sok emailt fogsz írni - és mindenkinek érdemes személyre szabottan!

Emellett azt is szem előtt kell tartanod, hogy mit szeretnél látni? Mert így – és ezzel nem árulok el nagy titkot – egész egyszerűen azonnal tudni fogod, hogy hol keress munkát?

Na ha ezzel megvagy és körvonalazódnak a host-ok is, akkor kijelentheted hogy megvagy a szállással és az élelmiszer ellátással is. Természetesen ez önmagában is szuper és hihetetlen spórolási lehetőség. De úgy igazán, miért is jó önkéntes munkát végezni?

Könnyű és buta a válasz: MERT JÓ! Teszel valamit egy kis közösségért, az országért amit meglátogatsz, egy családért, egy célért. Nem csak veszettül fotózol, rohansz egyik látványosságtól a másikig, hanem tényleg ott vagy. Helyinek érzed magad, megtudod a féltve őrzött titkokat, megismersz számtalan emberi utat és értékes embert. És közben szépen lassan kikúsznak az aggályok a tudatalattid hátsó kis ajtaján.

Mi végül vettünk egy kocsit, mert Új Zélandon csak így lehetett közlekedni. Buszok vannak a városok között – de városok nincsenek! Igazi Thelma és Louise kaland volt a bankrablás és gyilkosság nélkül. Sosem felejtem el, hogy még a szél érzete is más volt a hajamon, mint otthon. A rádiót megállás nélkül bömböltettük, mellettünk az óceán, a másik oldalon a hegyek.

Úsztunk delfinekkel, megmásztuk a legszebb csúcsokat. Esőben kajakoztunk, aktív vulkán mellett kirándultunk. Kocsiban aludtunk, tengerparti napfelkeltére ébredtünk. Dolgoztunk és világot láttunk. Bejártunk egy teljes országot 3 hónap alatt és nem költöttünk többet, mint más 3-4 hét alatt igazi turistaként.

Fantasztikus ennyire szabadnak lenned! Minden döntés mögött te állsz és annak megfelelően hogy mennyire voltál eredményes fejlődsz. Számomra 30 évesen is nagyszerű volt. Nincsen korhoz kötve, csak nyitottsághoz.

Vágjatok bele!

1.       https://www.workaway.info/

2.       https://www.helpx.net/

3.       www.wwoof.net

Miért gondoljuk azt, hogy másoknak könnyebb? Hogy az ő helyzetükben mi is úgy cselekednénk, de magunknak kifogásokat keresünk? Miért várjuk a tökéletes körülményeket, melyek jól tudjuk, hogy sosem jönnek el?

Ha elindulsz máris változtatsz a jelenlegi helyzeteden. Hiszen sosem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba!

Az önkéntesség (melyről itt olvashatsz) előhozza belőlünk a laza, mindenre van megoldás-típusú énünket. Az hogy egy számodra idegen család hétköznapjaiba csöppensz, hogy kialakítasz egyfajta kapcsolatot velük, illetve megoldod a napi kommunikációt egy idegen nyelven, mind azt jelzik, hogy fantasztikus vagy! Ettől persze máris úgy érezhetjük, hogy tényleg szuper képességeink vannak, és jöhet bármi - don't worry, be happy!

De bárhol is legyél - meglepetések lesznek. Még mi is csupán az elején vagyunk az útnak, de máris ért minket pár. Ezek tipikusan olyan dolgok, melyek nem térítenek le az útról, de tesztelnek azzal kapcsolatosan, hogy mennyire akarjuk. Nagyjából, mint egy gyönyörű tengerparton ha éget a homok.

A mi kis meglepetéseink a kocsi vásárlással kezdődtek. 

Mivel a szigetvilág nagyrésze lakatlan (kb. 4,5 millióan élnek itt, 40 millió birkával és nagyjából ugyanennyi oposszummal), a legtöbb helyen nem jár busz. De meg egy kiwi madár sem. Így a turisták - mint mi - arra kényszerűlnek, hogy vagy méregdrága idegenvezetéssel, vagy méregdrága kocsibérléssel járják az országot. Ha valaki 2-3 hónapot marad itt, akkor viszont már érdemesebb venni egy kocsit. Hogy mondjak egy példát: béreltünk egy autót 2 hétre 790 NZD-ért. Venni pedig már lehet 2 000 - 2 500-ért is. 

Sajnos a kocsi, amit előre leegyeztettünk, ami miatt a fél déli sziget időbeosztását úgy oldottuk meg ahogy, és ami miatt a bérelt kocsit is egy adott helyen és időben adtuk le, nos mégsem került eladásra. Vagyis inkább másnak adták el. Ha ilyen élmény ér az utadon a következőket javaslom:

1) Semmiképp se légy mozgó járművön. Szállj le/ állj meg és mutasd be a helyieknek milyen szép nyelv is ez a magyar.

2) Vegyél egy fagyit, csokit, vagy chips-et és azonnal edd is meg!

3) Majd lépj tovább!

Semmi sem éri meg annyira, hogy elrontsa az utadat. Valami új biztosan jön hamarosan - ne pánikolj!

Ezen esetek mellett számtalan apróság jöhet még. Például az alvászavar. Új Zélandon nagy a csönd, és sosem gondoltam volna hogy ez zavaró tud lenni. Vagy épp az ellenkezője, az oposszumok ijesztő fújására ébredsz és el sem tudod képzelni, milyen dinoszaurusz éledt újjá! 

Előfordulhat az is, hogy a család mélyen vallásos és asztali imát mondanak, miközben te már (véletlenül) lelkesen majszolod az első falatot. Lehetnek ismeretlen eredetű kiütéseid is. Vagy olyan estéid, amikor a kocsiban alszol.

Ne legyenek, de előfordulhat bármi.

Hogy fogok kijönni ebből? Mennyit vigyek?

A válasz az hogy minden pénzt el lehet költeni, de egy ilyen út során nem szabad kényelmes hétköznapokhoz szokott fejjel tervezni. Akkor mivel tervezzek?- kérdezhetned jogosan.

Két opció merülhet fel.

Mit szeretnél? Önkénteskedni, ingyen szállással és koszttal, mely mellett lenne időd turistáskodni? Vagy dolgozni és fizetni a szállásért és ellátásért? 

Ha az úticélodon lehetőséged nyílik dolgozni, természetesen a kettőt lehet kombinálni is. Miért ne? Dolgozol egy fél napot egy kávézóban, majd önkénteskedsz az ingyen szállásért és ételért. Persze ezt csakis rövid ideig érdemes így csinálni, mert különben semmit sem látsz a környékből. De igenis lehetséges és így tudsz félretenni.

Azonban engedd meg, hogy visszakanyarodjak az A opcióhoz. Történetesen ahhoz a helyzethez, hogy nem tudsz, vagy nem akarsz dolgozói vízumot igényelni. Nekünk itt Új Zélandon azt is kerték a beutazásnál, hogy mutassuk meg mikor hagyjuk el az országot. Mert mi magyar állampolgárok nem kaphatunk 'work and travel' vízumot, mellyel vállalhatnánk munkát. Így összesen 90 napot tartózkodhatunk itt, mint turisták. Viszont a host rendszer, melyről hamarosan írok, sokszor kellemesebb is, mert több szabadságot ad. 

Szóval mennyi is az annyi? 

Pontosan annyi kell, amire a kaján, szálláson kívül költenél. Tehát például repülőjegy (bár azt sok esetben előre veszed meg), közlekedés, kocsi bérlés, vagy vásárlás, benzin, múzeumok, képeslap, néha 1-1 nap szállás, és kaja (ha átutazóban vagy), naptej, stb. Mi most a világ egyik legdrágább országában vagyunk, de az elmúlt 5 napban, míg önkénteskedtünk, gyakorlatilag semmit sem költöttünk. A 'gyakorlatilag' azért van ott, mert egyszer elcsábultunk és vettünk csokit és a jármű amivel közlekedünk benzint eszik. De tényleg ennyi volt.

Készülj fel amennyire lehetséges, aztán engedd el az aggodalmaid és indulj útnak. Úgy még sosem volt, hogy ne lenne sehogy!

Na látod az nagyon kell. Anélkül semmi sem fog menni. Ha nem teszel lépéseket, egyszerűen egyhelyben maradsz, nemde?

Persze ez nagyon furán hathat, de el kell döntened, hogy el akarsz utazni és fel kell keszülnöd mentálisan arra, hogy már az elutazásod előtti időszak is más lesz, mint azelőtt. De erre vágysz, nem? Hogy más legyen!

Valamint tisztázzunk egy dolgot. Ez az utazás hosszú lesz. Legalább 1 hónapos. Legalább. Mert ha messzire vágysz, akkor már mindent látni szeretnél, igaz? 

Szóval megvan a döntés, szeretnél menni. De innentől majd elválik, hogy mennyire is. Képes lennél egy kisebb összeget félretenni minden hónapban? Mit szólnál ahhoz, ha mostantól nem ruccannál le a haverokkal sörözni, vagy épp útikönyvekkel aludnál el minden este? Na és ha felmondanál a munkahelyeden?

Az eredmények nem jönnek maguktól, sosem hullottak az ölünkbe. Amennyi energiát beleteszel, annyit kapsz vissza. Persze ha már elindulsz az utadon, akkor már jönnek az új opciók, lehetőségek.

A lényeg, hogy legyél határozott. AKARD az utazást, nem csak azért, mert "baró" lenne, hanem tudd is hogy miért. Égjen benned egy láng, meg egy konkrét elhatározás. Mert enélkül már elkezdeni sem érdemes. Tényleg.

Minden nyaraláskor volt egy momentum, mikor becsuktam a szemem és elmentettem a tökéletes pillanatot. A napsütést, ahogy a meleg levegő körbesimogatta a bőröm, a naptej illatát, a sirályok sivítását. Majd egész évben egyre csak ezt a pillanatot vártam, újra és újra. Hogy ott álljak lebarnultan, egészsegesen, fagyit nyalva a szikrázó kék tenger partján és boldog legyek. Valahol minden gyermek így van ezzel. A víz elnevezése végülis mindegy, lehet az a Velencei tó, vagy éppen a Duna holtága is. 

Ki ne szerette volna, ha ezek a pillanatok örökké tartanának? És kinek mondták azt, hogy ez nem lehetséges?

Szóval felnőttünk és igyekeztünk megfelelni az elvárásoknak. Tisztességes polgárok lettünk. Manapság már mi fizetünk azért, hogy pihenhessünk és bár a pénztárcánk limitált, mi mégse engedjük hogy az a bennünk lakozó kisgyermek víz és fagyi nélkül ugorjon vissza a sűrű hétköznapokba.

Nem tudom ti hogy vagytok ezzel, de én ha már nagyon nem bírtam utazás nélkül, sokszor blogokat olvastam. Ilyenkor kalandozok és elutazom az íróval egy távoli egzotikus helyre, ahonnan legszívesebben sosem térnék vissza. Irigykedem és fel vagyok háborodva egyszerre, hogy valakinek ennyi ideje és pénze van, hogy ott lehet. Sokunk teljesen jogosan úgy gondolhatja, hogy mi sosem juthatunk el ezekre a gyönyörűséges tájakra.

Vagy mégis?

Lehetőségek igenis vannak. Nem ülnék itt Új Zélandon és nem írnék blogot, ha ez nem így lenne. 3 hónapos utam során kipróbálom az összeset. A már kitaposott utakat pedig megosztom veletek.

Fogadjátok szeretettel mindazt, amit nem irnak le a csili-vili országjáró blogbejegyzésekben. Azokat a lehetőségeket és buktatókat, melyekről otthon keveset tudni. És hadd legyek nagyon őszinte!

Utazzunk együtt!