Eljött a váltás ideje az életemben. Nem egyik napról a másikra, hanem szépen lassan.

Imádok utazni, de az utazás okozta szabadság elpárolog pár nappal a hazatérés után. Ráadasul sokszor azt éreztem, hogy nyomás alatt vagyok utam során: minél többet kell látni, minél több tapasztalatot kell hazavinni. Elhagyta már valaha az ajkatokat a következő sóhajtás? „Annyi mindent szeretnék látni, de annyira kevés az időm, hogy ez lehetetlen!"

Ez a kijelentés sokszor velem ragadt és kísértett. Miért ne mehetnék hosszabban?
Ilyenkor megszólalt a realista énem: mert dolgoznod kell, nem hagyhatod hátra a családod, edző vagy, nem hagyhatod itt a csapatot, hogyan is élnéd túl?

De egyébként miért is ne?

Amikor megvettem a repülőjegyem Aucklandig, még mindig úgy gondoltam, hogy bármikor meggondolhatom magam az úttal kapcsolatban. Ugyanakkor tudtam, hogy nem fogom. Nem akartam. Szükségem volt egy kikapcsolódásra.
Nekem, magamért. Hogy újra egynek érezzem testem, lelkem. Hogy lássam, hogy képes vagyok rá. Tudtam, hogy sokkal többet érek.

Így 3 hónapja beadtam a felmondásomat és két hét múlva útnak indulok Új Zéland felé. Önkénteskedem szállásért és élelemért. Hát így alakult, hogy ez a blog is átalakul. Csak egy picit, ne aggódjatok!

Íme az  én tengerem.

Ó mennyire csodálatos dolog pihenni! Ez a kis fóka mosollyal az arcán aludt el, mintha semmi gondja nem lenne az életben.

Most éppen nekem sem volt, talán ezért is vettem észre az ő boldogságát! Végülis nem olyannak látjuk a világot, amilyenek belül mi is vagyunk?

A mai nap mottója: a jókedvből sosem elég!

Mi a hétkóznapi? Van olyan?

Előszöris egy napos Dublin már önmagában megérdemel egy misét! 
De nézd meg a színeket, hogyan követeli vissza a természet az épületet, és az ég kékjét mely körbeveszi mindezt.

Mégis hányszor megyünk el a hétköznapokban ilyen jelenetek mellett? Nem kellene felfigyelnünk az apró különlegességekre?

Elmélkedtem a tóparton, hogy vajon a halak is ugyanígy nézelődnek a túloldalon: csak fordítva?

Amszterdamba mentünk konferenciára és ezen a gyönyörű helyszínen kellett volna koncentrálni a marketing csínjára-bínjára. Odalent is azt hiszik, hogy nekünk mennyivel könnyebb itt fent? :)

Milyen csodásak is azok a napok, amikor csak neked csicseregnek a madarak, és minden olyan békés. Ilyenkor sosem hagysz otthon semmit, és ha mégis az egy nagyszerű döntésnek bizonyul. Csakis mosolygós, kedves emberekkel találkozol és senki sem késik, senki sem siet. 

Amikor a nap minden időjárás jelentés ellenére kisüt. Még akkor is, ha az országban tipikusan naponta várható egy zápor. 

Mekkora szerencse egy ilyen napon Amszterdamban sétálni. Érdemes eltárolni ezeket a perceket és bespájzolni a nehezebb napokra belőle :) 

"You can't get there by bus, only by hard work and risk and by not quite knowing what you're doing. What you'll discover will be wonderful. What you'll discover will be yourself."

A belső utazás valóban nem megoldható busszal. De mégis, egy kis részem összeállt ott Barcelonában a megállóban. A családi nyaralásokban az a nagyszerű, hogy nem kell teljesíteni, nincsen kvóta, nincs elvárás. Teljesen ki lehet kapcsolódni és újra gyermekként élvezni a pihenést. A pihenés pedig nagyszerű az agynak, ami egész évben érted zakatol. 

Kapcsolódj ki és kerülj te is közelebb önmagadhoz!

Mekkora szerencse és áldás ha barátok, családtagok külföldre mennek szerencsét próbálni! Persze, hiányoznak a mindennapokból, de ugyanakkor ezt igyekezvén pótolni meglátogathatjuk őket. A családunkban sokan, sokfele szóródtunk és így jutottam el Japánba is.

Miután napokig küzdöttem a térképpel, egy nap arra ébredtem hogy elindulok csak úgy. Osaka belvárosa nem kicsi és bármerre is nézzen az ember üveg és ég tükröződik mindenfele. A látvány egy fals, torz világot hoz létre, mely számtalan új perspektívát mutat be és a szem számára felfoghatatlan dimenziókat. 

Ennek is megvan a szépsége, szinte elhiszed hogy megérintheted az eget!

"The more you like yourself, the less you are like anyone else, which makes you unique."
Walt Disney

A legerősebb ima az ÉN VAGYOK!
Ha végre megtalálod és megszerted azt aki vagy, senki sem állhat az utadba - minden megtalálja a helyét az életedben és lesznek dolgok, amik már nem maradnak fókuszban, jelentéktelenné szürkülnek.

Ez a torony Valenciában erre emlékeztetett. Hogy miért? Mert itt ragadt ebben a szoros kis utcában, ő mégis kiemelkedik és büszke. Nem maradt hozzá templom, de ő éppen ettől látványosság - különleges.

"The earth has music for those who listen"
Vajon meghallod? A fák ringatózásában, a madarak csiripelésében, a szél lágy susogásában.

A pálmafák mit dúdolnak? Talán csak nem a vakáció dalát? :)

"A day without sunshine is like, you know, night."
- Steve Martin

Ha a nap napsütés nélkül pont olyan, mint az éj, akkor a vakáció víz nélkül, olyan mint egy munkanap. Legyen az egy strand, medence, kiskád, A víz éltető és pihentető erő. 

Ki vágyik Alicante-ba? :)