Egy utazásom során találtam rá ezekre az unatkozó szobrocskákra. A tervezőnek biztos nem volt jó napja, amikor ezt az összeállítást kitalálta. Hát nem borzalmas? 

De aztán rájöttem... Ezt a jelenetet mindennap látom! Igen, majdnem pont így festek a számítógépem, vagy a tv előtt. Mekkora a különbség, hogyha elugrom edzésre, vagy találkozom egy jóbaráttal!

Te mivel tettel 'élhetőbbé' a napod? Mitől érzed azt, hogy tele vagy energiával? :)

Érdekes, hogy mennyire készpénznek vesszük a létet és az élet apró örömeit. Sokszor fáradtak vagyunk és millió kis okunk van a panaszra. Pedig ha van egy kis motiváció, ilyen naplementéket 'kaphatunk' el egy séta során. Igaz a helyszín Írország, de biztosan a Normafán is gyönyörű a nap búcsúja.

Ez a Mae West idézet arra emlékeztet, hogy vágyaim nem másodlagosak. Ki kell hozzam magamból lehetőségeimnek megfelelően a legjobbat minden nap!

Szép napot kívánok! :)

Sokan azt mondják, hogy Magyarország egy sík terep. Számomra azonban ezek a dombok is hozzátartoznak a magyar tájhoz. Gyönyörű országban élünk: ragadj túracipőt és mozdulj ki! 

Ez az egyik legkedvesebb helyem - Nagykovácsiban. Ti merre szoktatok kirándulni? 

Itt csücsülünk Barcelona egyik legszebb épületének - de minimum egyik legkülönlegesebbnek a tetején és én ezt az elveszett kalapot próbálom lencsevégre kapni. 

Bizonyos dolgok nem változnak, még akkor sem ha ma töltöm be a 30. életévemet ezen a Földön. :)

Mekkora hatásunk van az élet folyamára? Hol tartunk és merre visz utunk?
Egyedül vagyunk, vagy vannak láthatatlan segítő elemek?

"Ha nem lennének vízcseppek, nem lenne óceán sem.
Ha nem lenne óceán, a partszakasz nem lenne ilyen vadul kivájva.
Ha nem lenne vadregényes partszakasz, nem épült volna az ezt csodáló kastély.
Ha pedig nem lenne kastély, nem lenne ilyen szép a látvány."

Sokat beszélünk az utazásról, de mi van a hazatéréssel? Azonnal új tervek felé tekintesz? Vagy inkább sajnálkozva gondolsz vissza és reménykedsz hogy bárcsak sose érne véget? Könnyen mindent a helyére tudsz tenni, tudván hogy kihoztad az utadból a legtöbbet? 

Ez valami olyasmi, amivel minden nyaraló gyakran szembetalálja magát. Még akkor is ha egyébként pozitív a hozzáállása és az utazás felejthetetlen volt. Nehéz az elvállás. 

Nagyon kíváncsi vagyok: hogyan viselitek a hazatérést? Nekem segítenek az új tervek, mert talán egy picit elterelik a gondolataimat. Főleg ha hosszú és fárasztó hazaút vár rám. Nem arról van szó, hogy nem szeretem az otthonom, de egyre szűkebbé válik, ahogy a nagyvilág egyre közelebb jön a megismerés által.
Minél többet látok, annál inkább szeretnék még többet felfedezni ebből a csodálatos bolygóból. 

és Te?

Amikor kisüt a nap az egy ajándék. Írország fellendíti fátylait egy kis időre és megmutat egy-két titkot. 

Szerencsés vagyok, ritkán van ez így. Szüleim itt élnek, ezt a szigetet választották otthonuknak. A második otthonnak. Amikor itt vagyok, én is otthon vagyok.

Szeretem ezeket a vad partokat. Sokan sajnálják az ostromlott sziklákat, mert örökké ki vannak téve a tenger haragjának. De szerintem a tenger hálás és szerető velük, mert különben nagyon unatkozna. 

Dublin mindig különleges hangulatba ringat. Még ha a város forgatagában bóklászom is, hirtelen feltekintek az égre és elrepítenek a gondolataim. Mi ez a melankólia? Mi ez az örök körforgás érzet, mely nem enged ilyenkor? A tenger sós szellője, a sirályok több generációs vijjogása, az ég szürke masszája.

Ámulatba ejtenek és sosem eresztenek.

  Gaudí épületei csodásan ölelik keblükre Barcelonát. Csodásan és a jövőből integetve. Hogy építhet meg valaki ennyire előremutató struktúrát 100 évvel ezelőtt?

Vajon mi képesek lennénk életre hívni valamit, ami messze megelőzi korát? Vannak akik egyszerűen látják a jövőt, vagy ilyen mértékben nem képesek a most-ra koncentrálni?

Misztikusak ezek a formák és tán sosem fogom megérteni ihletük forrását. Talán mi hölgyek vagyunk azok?

Madrid mindig is közel áll majd a szívemhez, ide bármikor hazatérek. 7 hónapig Erasmus-osként éltem itt, és a város befogadott az első perctől fogva.

Tudom, hogy örök a rivalizálás Barcelona és Madrid között és a pro-kontra listák olyan hosszúak, hogy az leírhatatlan. De valakit, aki itt élt biztosan nem fogtok meggyőzni arról hogy van ennél a városnál jobb. :)

Madrid számtalan impozáns épülettel rendelkezik, de mind közül nekem a Metropolis épülete a kedvenc. Ha ide repít a sors, biztosan elsétálok erre a Gran Vía-n, vagy a Sol terétől.

Köszönnöm kell az angyalkának, aki vigyázott rám, míg itt éltem!