Dublin mindig különleges hangulatba ringat. Még ha a város forgatagában bóklászom is, hirtelen feltekintek az égre és elrepítenek a gondolataim. Mi ez a melankólia? Mi ez az örök körforgás érzet, mely nem enged ilyenkor? A tenger sós szellője, a sirályok több generációs vijjogása, az ég szürke masszája.

Ámulatba ejtenek és sosem eresztenek.