Mint egy ősi világ hercegnője robogott keresztül a tömegen.
Mindenki őt figyelte, mert hirtelen semmi más nem tűnt valósnak, semmi más nem élt.
Hozott egy üde szellőt, egy színes büszkeséget, minden mást árnyék borított.

Nem mertem megmozdulni. Nem mertem lefényképezni.
Mi van ha megfordul és meglát annak ami vagyok? Egy betolakodó, egy sajnálatra méltó turistának. Aki csak úgy minden fegyelem nélkül készít emlékeket az általa bejárt világról. Nincs tekintettel az emlékek résztvevőire.

Így csak úgy nyomtam meg fényképezőm gombját, ahogy a kamera állt a kezemben. Inkább élveztem azt a hangulatot, melyet jelenlétével teremtett. 

A fénykép így sikerült, de nem bánom. Az emlékeimben ő örökre él.