Mi kóborló lelkek gyakran keresztezzük egymás útját, majd más irányba haladunk tovább. Itt a Lake Powell partján egy sirályhoz volt szerencsém.

Igaz személyesen nem találkoztunk, de a hátrahagyott nyomok egyértelműen jelezték ittlétét. Annyit hagyott hátra, amit a világ egy szélfújással elrendez. Minden visszaállhat az egyensúlyi állapotba pillanatok alatt.

Hátranéztem a saját nyomaimra. Nagyobbak és mélyebbek voltak és talán a zsepim is kihullott mikor leguggoltam. Közben hangosan kacagtunk és kattogtattuk a gépeket.

Igaz mi is itt élünk. De nem csak mi ugye?